folkcraftcenter.com
(Megint: hány éveseknek is szól a sorozat? ) És ez elvezet a korábban felvetett másik tengercsepphez, a realitásválsághoz. Nemcsak az érthetetlen ugyanis a sorozatban, hogy miért látják a fiatalok a takarost ótvarosnak, de általában motivációik is épp ilyen rejtélyesek. Miért kezdene például egy tizenkilenc éves, csak a csajozástól lázba jövő, nem túl művelt kamaszfiú Jókait, sőt egymás után több Jókai-regényt olvasni a balatoni nyárban, ha egyszer többször is deklarálja, hogy nincs hozzá kedve, és bogaras ismerősén kívül senki nem is próbálja rávenni erre? Miért akarna egy lány újra randizni azzal a sráccal, akivel egyszer már eltöltött egy kínos estét, és akit primitív ősembernek tart, ha az illető egyszer csak újra felhívja (speciel szappanoperás intrikálás miatt)? Hogy lehet, hogy miután két ember teljesen más körülmények között találkozott, rövidesen véletlenül pont összefutnak, mert pont ugyanazon a helyen mulatnak vagy vacsoráznak, mint a másik? Balatonfüreden egy kocsma és egy étterem és egy strand van csak?
Meg az is egy nagyon érdekesen megkonstruált tekintet, hogy a srácokon a nyári téma ellenére is szinte mindig van legalább egy trikó, még a strandon is, míg a lányokat előszeretettel vonultatják fel bikiniben.
Persze utóbbira adódik kevésbé cinikus válasz is: Kovács M. András forgatókönyvének dramaturgiai kiforratlansága. Hogy a nagyon sok milliárd forintból működtetett köztelevízió fittyet hány arra, milyen roppantul kis hányada nézi a magyar fiatalságnak a Duna TV-t, és ennek ellenére is valóban közszolgálati tevékenységbe kezd (mert ifjúsági sorozatot gyártani vitathatatlanul ez a kategória), az nagyon is rendjén való, hiszen mitől változna meg az a bizonyos arányszám, ha nem az ellene való, fegyverként a színvonalas szórakoztatást használó küzdelemtől? Azonban legyen bármily nemes a harc, ilyen gyatra minőségű pengével eleve biztos a bukás: előbb sikerülne oda-vissza átúszni a befagyott Balatont, mint az Egynyári kaland dal őrülten lelkes kamasz nézőtábort édesgetni a Duna TV elé.
Négy év alatt a könnyed nyári tini limonádénak indult Egynyári kaland sokat változott, a karakterek felnövésével együtt elkerülhetetlenül komolyodtak a történetszálak, szereplők jöttek-mentek, bár a kemény mag megmaradt, a zárószezon nyitására pedig még a Balatonra is visszatértünk. Ám a sorozat sosem talált vissza az első évados szerethetőségéhez. Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna jó részek a későbbi évadokban is, sőt, a 4. évad sokkal jobban sikerült, mint a harmadik (bár ott is megoszlottak a vélemények). A zárás nagy erőssége, hogy a szezon első felében a történet egyszerre játszódott a Budapesten és a Balatonon, így újra érezhető volt az a felszabadult nyári feeling, amiért sokan szerettük az első két évadot is. Azt pedig bátran kimerem jelenteni, hogy az évad legszórakoztatóbb epizódjai a nyaralós részek voltak. Nekem ezért kicsit ki is lógott, hogy az utolsó részekben véget ért a nyár és megint mindenki visszakerült Pestre, hogy a munka vagy az egyetemi kihívások maguk alá temessék őket.